Magyarországon a személyiség tesztelés területén nagy múlttal rendelkező CPI-teszt jelenleg nem képes olyan megbízható és hiteles eredményekkel szolgálni, mint az elvárható lenne. A teszt alkalmazásának korlátait áttekintve jól látszik, hogy – a jogi problémáktól kezdve a pszichometriai hiányosságokig – több ponton aggályos lehet a teszt használata.

A California Psychological Inventory – vagy közismertebb nevén CPI – az elmúlt évtizedekben az egyik leggyakrabban használt pszichológiai személyiség-kérdőív volt Magyarországon. Máig tartó, bár megkopott népszerűségnek az egyik oka az, hogy egy olyan – a nemzetközi gyakorlatban is sokat alkalmazott – tesztről van szó, melynek hazai adaptálását követően könnyen hozzáférhetővé vált különféle formában mind maga a kérdőív, mind pedig annak kiértékelési leírása is.

A kérdőív jelenleg használt magyar verziója az 1957-es eredeti CPI változatnak az 1970/80-as években készült adaptációja, melynek egy rövidített 300 tételes változatát is létrehozták (Oláh, 19..). Bár azóta a tesztnek léteznek újabb, revideált angol nyelvű verziói (pl. Gough, 1987, 1996.), ezek hazai adaptálása nem történt meg, sőt a magyar változathoz hivatalos kiadói, forgalmazói frissítések sem készültek az elmúlt 20 évben. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a CPI magyarországi szerzői jogi helyzete nem tisztázott, és jelenleg hazai tesztforgalmazója sincs.

Mivel a teszt használatát az első adaptálás idején csak kutatási célra engedélyezte a szerző, így annak más célú, üzleti jellegű használata a szerzői jogi problémákon túl, munkaügyi aggályokat is felvet. Miután a munkaerő kiválasztás során bizonyos pszichometriai eszközök eredményei alapján vesznek fel, vagy utasítanak el jelölteket egy-egy munkakörökbe, így általános elvárás ezen tesztekkel kapcsolatban, hogy azok sem a tételeik, sem pedig skáláik vonatkozásában ne terjedjenek túl a munkahelyi szférán.

Ennek a követelménynek ez a CPI-verzió nem felel meg, mivel abban nem csak a munkaalkalmassággal összefüggő itemek szerepelnek (Pl: „Sohasem volt vizelési nehézségem és vizeletemet vissza tudom tartani.”). Ráadásul a tételek problematikusságát az is fokozza, hogy a 20 évvel ezelőtti tesztadaptáláskor alkalmazott – akkor indokoltnak tűnő – item módosítások egy része mára elavulttá vált (Pl: „Aki munkaidőben maszek munkát végez, ugyanúgy megkárosítja az államot, mint aki állami pénzt sikkaszt.”).

Ezek a tartalmi problémák ugyanakkor még csak egy kis szeletét jelentik a CPI teszttel kapcsolatos hiányosságoknak. Legnagyobb gondot a teszt pszichometriai jellemzőinek – így reliabilitásának, megbízhatóságának és ebből következően pedig érvényességének, valamint a standard normáinak – gyengesége jelenti.

A személyiségteszteknél elvárt értékhez képest több CPI-skála is igen alacsony megbízhatósággal rendelkezik (ezeknél a belső konzisztenciát jelző ún. Cronbach-alfa értéke nem éri el a 0,5 -es szintet sem). Ennek következtében az olyan dimenziók jelentésének értelmezése, mint például a Pszichológiai-érzék (PY), vagy az Önelfogadás (SA) egyáltalán nem lehetséges.

További súlyos értelmezési hibákat okozhat az a tény, hogy a CPI skáláihoz rendelt standard normák, melyek a teljes populáció átlag értékeiről adnának felvilágosítást, elavultak. Az 1980-as évekhez képest mára jelentősen eltolódtak a normatív átlagok és szórások, így a régi standardok használata bizonyos skálák esetében teljesen torz teszteredményekhez vezethet. (Bizonyos skálák esetében ez az eltérés több mint egy szórásnyi is lehet, így például a Dominancia (DO), vagy a Feminitás (FE) dimenzióban, ami azt jelenti, hogy egy ma extrémnek tűnő pontszám valójában csupán egy átlagos erősségi szintet takar).

Mindezen pszichometriai torzítások következtében értelemszerűen a teszt-eredményekből levont következtetések is hibásak lehetnek, vagyis olyan magyarázatbeli és értelmezési tévedésekhez vezethetnek, melyek súlyos hátrányként jelenhetnek meg a tesztkitöltőre nézve. Ha például kiválasztási helyzetről van szó, akkor ez alapján előfordulhat egy olyan személyt utasítanak el a felvételi döntés értelmében, aki tulajdonképpen lehet, hogy alkalmas lenne az adott pozícióra, vagy éppen fordítva, egy olyan jelöltet vesznek fel, aki személyiségéből fakadóan ténylegesen nem a legmegfelelőbb azon állás betöltésére. Az ilyen hibás döntések mind egyéni szinten, mind pedig szervezeti szinten (céges-, vagy csoportműködés szempontjából) komoly következményekkel járhatnak, hosszútávú anyagi és személyi problémákkal kell szembenézni, nem beszélve az esetleges jogi procedúrákról, melyekre a tévesen elutasított jelentkezők részéről lehet számítani.

A CPI-teszt alkalmazási nehézségeit további két tényező még tovább gyengíti. Egyrészt az elavult és gyakran hibás „kézi” kiértékelés és értelmezési folyamat igen időigényes, illetve pontatlan lehet, másrészt pedig mivel a teszthez nem kapcsolódik olyan szakértői rendszer, mely a kapott pontszámokat, illetve skála-interakciókat elemezni tudná, így a teszteredmények alapszintű értelmezéséhez minden esetben pszichológusra van szükség. E két hiányosság miatt a gyakorlati alkalmazhatóságnak – mind a tesztfelvétel és kiértékelés, mind pedig a szöveges elemzés generálás tekintetében – jelentős kapacitásbeli korlátai is lehetnek. Nagy létszámú elemzéseket éppen ezért nem is nagyon lehet végezni ezzel a teszttel.


Nagybányai Nagy Olivér